|
|
|
|
|
|
 |
|
|
|
|
90 éve halt meg Ferenc József
1916. november 21-én halt meg I. Ferenc József osztrák császár és magyar király. Tiszteletére készített dokumentumfilm látható ma este az ORF 2-es csatornáján, 20:15 órai kezdettel.
|
|
|
|
|
|
|
|
Császárnak nevelték
Ferenc József 1830. augusztus 18-án született Schönbrunnban. A fiút gyermekkorától úgy nevelték, hogy egykoron császár lesz belőle: már négyévesen tanulásra fogták, s nagykorúságára minden tudományban jártas volt, nyolc nyelvet beszélt - közte a magyart -, értett a hadvezetéshez, és maga Metternich kancellár avatta be a birodalom ügyeibe.
|
|
|
|
|
|
|
|
Leverte a magyar forradalmat
Az alig tizennyolc éves Ferenc József 1848. december 2-án lépett trónra, első intézkedéseként "engedélyezte", hogy Ferdinánd Prágába vonuljon vissza. 1849. március 4-én Olmützben centralista alkotmányt hirdetett, feloszlatta a parlamentet, és személyesen megalázkodva hívta segítségül az orosz cár csapatait a magyar forradalom leveréséhez. A túlerő végül győzedelmeskedett, a magyar seregek 1849. augusztus 13-án Világosnál letették a fegyvert.
|
|
|
|
|
|
|
|
A birodalom átalakítása
A pacifikálás gyors és véres volt. A síri csendbe burkolózott birodalom alkotmányát sutba vágták, a következő tíz évben Ferenc József néhány tanácsadójára, a rendőrségre és a hadseregre támaszkodva intézte az ügyeket.
A tapasztalatlan, de uralkodói hivatásában egy percre sem kételkedő császár a krími háborúban teljesen elszigetelte országát, majd 1859-ben a francia-olasz háborúban hiába állt maga a hadak élére, súlyos vereséget szenvedett Solferinónál. A kudarcok miatt enyhíteni kellett az abszolutista rendszeren: lassan megkezdődött a birodalom alkotmányos állammá alakítása.
|
|
|
|
|
|
|
|
Kiegyezett a magyarokkal
Ferenc József kiegyezett a magyarokkal, s 1867. június 8-án magyar királlyá koronázták. A bonyolult belső közjogi viszonyok ellenére a Monarchia kifelé egységes külpolitikát képviselt és regionális nagyhatalomnak számított.
|
|
|
|
|
|
|
|
Egy korszak szállt sírba
Három évtizednyi tündöklés után, a 19-20. század fordulójára az ezernyi belső ellentéttől feszített állam egyetlen összetartó ereje a császár, "a birodalom első hivatalnoka" maradt.
1914-ben még megérte az első világháború kirobbanását, de a sors megkímélte attól, hogy tanúja legyen szeretett birodalma végnapjainak: az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése előtt két évvel, 1916. november 21-én meghalt a schönbrunni kastélyban. 84 évéből 68 évet ült a trónon: személyével egy egész korszak - a "boldog békeidők" - szállt a sírba.
|
|
|
|
|
|
